Nézzétek csak az alábbi videót! 

Márk egy 11 éves fiú, óriási szívvel, lelkesedéssel… Csontjai és izmai nem fejlődnek úgy, ahogy kellene. Manó, ahogy mindenki hívja, tele van álmokkal. Ahogy ő mondja: Ha elesek - felállok - és minden megy tovább. Bár az orvosok szerint nem nagyon futkározhatnék...dehát gyerek vagyok  Ha majd nagy leszek, akkor zeneszerző vagy vasutas szeretnék lenni! Zeneszerző, azért mert nagyon szeretnék zenét írni az én nagy kedvencemnek - Dolhai Attilának, vasutas pedig azért mert imádom a vasutat ...

A közönséget és személy szerint engem is elvarázsolt Manó. És igen, ezekért a pillanatokért érdemes szervezni, kitalálni, megvalósítani…

Nemcsak Márknak, hanem sok gyermeknek, felnőttnek sikerült mosolyt csalni az arcára ezen a szombati napon. Igen, hiszen a felnőttek is átérezték ennek a napnak a fontosságát. A civil szervezetek képviselői, az önkéntes segítők, a fellépők és mindenki, aki a hívószavunkat meghallotta és velünk volt ezen gyereknapon. Rallyversenyzőink beemelték a mozgássérült gyerkőcöket a versenyautóikba, akik így 1-2 körön át megízlelhették ezt a világot is. A pilótákban fel sem merült, hogy „csak nézni lehet az autókat”! 

Ezen a napon történt valami. Valami jó. Valami felemelő. EGYÜTT VOLTUNK, együtt nevettünk, közös élményeket szereztünk. 
Köszönet érte!